Egy padon ülve saját gondolataiban elmerengve nézte a szemben lévő játszótéren futkározó gyerekeket, annyira gondtalanok voltak s ő szörnyen irigyelte őket. Előhúzott a táskájából egy doboz cigarettát, rágyújtott, majd szeme a gyújtójára tévedt nem volt különleges, semmi minta nem volt rajta egy egyszerű sárga hagyományos gyújtó volt de neki még is, oly különleges s hogy mitől ő maga sem tudta. Elgondolkodott az életén, milyen jó lenne gyereknek lenni akik gondtalanul élvezik az életet, milyen jó lett volna normális boldog családban felnőni, de ez neki soha sem adatott meg. Szeretne végre önmaga lenni, csak azt tenni amit ő akar, de nem ezt teszi e helyett igyekszik minden elvárásnak megfelelni, mindenkinek eleget tenni, mindenkinek a kedvében járni és már belefáradt. Őszintén tiszta szívből szeret egy férfit, akiben feltétel nélkül megbízik, habár sokszor elkapja a féltékenység talán túlzottan is - mosolyog - Reményeket fűz hozzá, reméli hogy ő lesz az aki átröpíti a helyes útra, hogy végre önmaga lehessen. De vajon mi a helyes út? És tényleg jó ötlet egyik zsákutcából a másikba rohanni ? Bizonytalan. Rettentően bizonytalan, tanácstalan. Próbál határozott lenni de még is kételkedik. Próbál erősnek tűnni, de valójában gyönge. Próbál boldognak és gondtalannak látszani, de valójában a szíve darabokban hever. Nem tesz ő semmit.. csak mosolyog.. pedig belül ordít a fájdalomtól, csöndben magányosan elfojt minden érzelmet, amit kiszeretne adni magából. S lassan ez az önmarcangolás, ez a vívódás felemészti őt, s győzni fog az örök sötétség mely fátyolként borul rá. Könnycsepp csordul végig az arcán, s ő hangtalanul elsétál az örökké valóságba egy nyomasztó sötét éjszakán. 

Ez a kis "történet" az életem egy darabkáját írja le, ez az életem az önmarcangolásom a saját vívódásom önmagammal.. saját írás kérlek ne másold. 

Jennifer O'Donoghue. 18. Pink haj. Kék szem. Állatbarát, Danny O'Donoghue. The Script. KAPCSOLATBAN. Tanuló. Örök gyerek.