Tudjátok, azt hiszem itt az ideje, hogy végre írjak egy normális szépen összehozott bejegyzést, mert az utóbbiak katasztrofálisan egyszerű és semmit mondó betűkből állnak. - Nem ígérek ettől sem sokkal többet. - Amióta csak létezem álomvilágban élem az életem, egy saját fanfictionbe írtam magam, s így próbálok túl lenni a dolgok nehezén, de van amikor a történet megáll és nem lép tovább hanem visszaugrik a kezdetekre. Ez egy, olyan történet ami napról napra folyamatosan íródik és egy nap, akár 10x is megváltozhat, ám a valóság eme történet teljes ellentéte.. nincs happy end.. nincs boldog vég. A szerelem sokkal könnyebb a történetemben, ám az életemben nehezebb talán már egyszer írtam a feszültségről ami anya és a barátom közt van s általuk pedig én két tűz között. S lassan égek. Szörnyen lassan. Szeretném, ha minden úgy menne mint bármelyik filmben, sorozatban, animében, mangában, mesében - remélem semmit sem hagytam ki, ezt vehetitek nyomatékosításnak. - minden magától adódna, jönne a hercegem aki megmenekít a szörnyű dolgoktól, aki örök nyugalmat és biztos hátteret biztosít, az elkövetkezendő éveinkben és boldogan élünk amíg meg nem halunk. De ez nem, ilyen egyszerű. Eme csodás történet szál helyett, áll ellentétben a valós szerelem, mely pár csodás hónapból - évből - s megannyi vitából, nehézségekből, megélhetési problémákból. S ugyebár nem sokan születünk hercegnőnek, mint Ariel vagy Hamupipőke.. tanulnunk s megdolgoznunk kell a biztos jövőnkért, ami pedig nem egyszerű, főleg a mi országunkban. Az élet nehéz, a halál könnyebb. S milyen igaz ez a szálló mondat - idézet - úgy nevezzük, ahogy akarjuk s a folytatása pedig De aki a halált választja, gyáva ember. Cáfolom. Aki öngyilkosságot követ el, az hihetetlenül bátor és hülye ember képzeljétek el, hogy nincs kiút a dolgok rengetegjéből, majd kést fogtok, kötelet csomóztok, gyógyszert szedtek össze és óriási fájdalmak közepette dobjátok el az életeteket. Az élet nehéz, de gondoljatok bele, hogy egy vadidegen ember váratlan mosolya mekkora örömet tud okozni még ha csak egy pillanatra is, vagy éppen lehet akkor találnátok rá a nagy Ő-re... Én rettentően kritikus helyzetben vagyok, borzalmas múltam volt.. még szörnyűbb jelenem.. de bízva bízok abban az átkozott jövőben.. nem lehet mindig rossz. Egyszer fenn, egyszer lenn.