Igazából elbuktam a heti kihívást hiszen ezt a posztot tegnap kellett volna megírnom, de semmi sem jutott eszembe pont úgy ahogyan most. Egyszerűen nincs olyan könyv amit kitudnék emelni. Hogy miért is? Nálam egy kedvenc könyv címet egy olyan könyv kaphatna ami meghat, aminek a végén átélem azt a bizonyos "katarzist" ami borzongtat és egyben tanulságos. Nos ilyen nincs. Inkább csak egy írót emelek ki a sok közül még pedig nem mást mint Dean Ray Koontz mester, tehetség, hihetetlen fickó. A képzelete a csillagos eget tapossa s fantáziában sosincs hiány. Egyik könyvére sem tudnám azt mondani, hogy unalmas / kár volt elolvasni. Eddig 7 könyvet olvastam tőle, és remélem egyszer tudok majd úgy írni mint Ő 

Nem bírom. Nem bírom. Nem bírom. Nagyon fáj a fogam, az istenverte fogam semmi baja.. nem lyukas.. nincs rajta semmi hiba - látszólag - és még is kiszakítja a fél pofámat. Ha véletlenül összekoccan a másikkal sírógörcsben török ki annyira elpusztít a fájdalom. Új design van. Szép sötét nekem tetszik, elég most a világos színekből, amúgy sincs olyan defaszajóminden hangulatom hogy világos dizit tegyek fel. Általában a designok a hangulatom szerint változnak, szeretném ha az oldal néha tükrözné a lelkivilágom. 

Félduckó, dőlt, aláhúzott, áthúzott, link

Egy padon ülve saját gondolataiban elmerengve nézte a szemben lévő játszótéren futkározó gyerekeket, annyira gondtalanok voltak s ő szörnyen irigyelte őket. Előhúzott a táskájából egy doboz cigarettát, rágyújtott, majd szeme a gyújtójára tévedt nem volt különleges, semmi minta nem volt rajta egy egyszerű sárga hagyományos gyújtó volt de neki még is, oly különleges s hogy mitől ő maga sem tudta. Elgondolkodott az életén, milyen jó lenne gyereknek lenni akik gondtalanul élvezik az életet, milyen jó lett volna normális boldog családban felnőni, de ez neki soha sem adatott meg. Szeretne végre önmaga lenni, csak azt tenni amit ő akar, de nem ezt teszi e helyett igyekszik minden elvárásnak megfelelni, mindenkinek eleget tenni, mindenkinek a kedvében járni és már belefáradt. Őszintén tiszta szívből szeret egy férfit, akiben feltétel nélkül megbízik, habár sokszor elkapja a féltékenység talán túlzottan is - mosolyog - Reményeket fűz hozzá, reméli hogy ő lesz az aki átröpíti a helyes útra, hogy végre önmaga lehessen. De vajon mi a helyes út? És tényleg jó ötlet egyik zsákutcából a másikba rohanni ? Bizonytalan. Rettentően bizonytalan, tanácstalan. Próbál határozott lenni de még is kételkedik. Próbál erősnek tűnni, de valójában gyönge. Próbál boldognak és gondtalannak látszani, de valójában a szíve darabokban hever. Nem tesz ő semmit.. csak mosolyog.. pedig belül ordít a fájdalomtól, csöndben magányosan elfojt minden érzelmet, amit kiszeretne adni magából. S lassan ez az önmarcangolás, ez a vívódás felemészti őt, s győzni fog az örök sötétség mely fátyolként borul rá. Könnycsepp csordul végig az arcán, s ő hangtalanul elsétál az örökké valóságba egy nyomasztó sötét éjszakán. 

Ez a kis "történet" az életem egy darabkáját írja le, ez az életem az önmarcangolásom a saját vívódásom önmagammal.. saját írás kérlek ne másold. 

Jennifer O'Donoghue. 18. Pink haj. Kék szem. Állatbarát, Danny O'Donoghue. The Script. KAPCSOLATBAN. Tanuló. Örök gyerek. 

The Gwen Araujo Stroy - Gyűlölt Másság. 

A film egy fiúról azól akit Eddie Araujo-nak hívnak. A fiú életét mutatja be a film mégpedig picikorától egészen a haláláig. Eddie már kiskorában is lány ruhákba öltözött, hercegnőnek gondolta magát majd ahogy telt az idő sminkelni kezdett, fülbevalót hordani. Az édesanyja mindvégig erőltette, hogy ő már pedig fiú és nincs semmi baj a gyermekével de Eddieben egy lány lelke veszett el. Később Gwen-re változtatta a nevét és az édesanyja próbált beletörődni, próbálta őt nem sérelmezni de ez örök lelkitörést okozott neki. Gwen - Eddie - idővel barátra tett szert akivel nem feküdhetett le mert kiderült volna az ő sötét titka, de az édesanyja nem bírta ezt elviselni így elment Gwen barátjához és mindent elmondott neki Gwen és a srác szakítottak ami depresszióssá tette őt. Egy nap felkérték, hogy menjen el egy házibuliba ahol ittak és Gwen csókolózott egy sráccal aki szobára vitte majd akarata ellenére levette Gwen nadrágját. Kiderült a titok, mindenki látta és mint tudjuk sokan nem képesek elfogni a tényt, hogy élnek homokosok. Gwent összeverték, megölték. A film hangulata borzalmas már annak aki képes felfogni mit jelent az emberi élet, mi a másság, miért ölnek az emberek? A srácnak annyi "bűne" volt, hogy élni akart, úgy ahogy neki jó. A film rettentően jól hangsúlyozza az előítéleteket, középpontba helyezi az emberi mértéktelenséget, haragot mérhetetlen gyűlöletet. Ez az egyetlen film amit érdemesnek tartok eme posztra. Én nem ítélem el a másságot. És ti?